Ez egy szomor�, de nagyon meghat� t�rt�net (nem t�rt�nt meg, mint ki van �rva a c�m mell� is. A www.remenyfenyeclub.gportal.hu oldalon tal�ltam. Ott t�bb ilyen t�rt�net van, hab�r nem mind lovakr�l sz�l�. �llatv�r� oldal, �rdemes ben�zni...

A t�rt�netet �rta: Di�s Anita (Dione)

Az utols� es�ly (Ez sem t�rt�nt meg velem.)

            Milyen sz�p ez a nap! A v�s�r fogatag�ban �rusok ki�ltoz�sa hallatszik messze, m�g a finom �tel illata a leveg�ben kavarog. A Nap ek�zben melegen sim�tja v�gig b�r�met. Messzebbr�l �llatok hangja hallatszik. Cseppnyi k�ly�kkuty�k elb�v�l� vony�t�sa vegy�l a v�s�ri zajok k�z�. Minden ember meg�ll a kiskuty�k el�tt… �n is. Ez persze nem is csoda, hiszen t�nd�riek. Valamennyi kiskutya b�jos, olyannyira, hogy mindenki �rinteni szeretn� puha bund�jukat. Minden ember, akinek a sz�v�ben egy eg�szen apr� csepp szeretet is van.

            Mintha valaki figyelne… H�tran�zek. Egy l� m�lybarna szemp�r�val tal�lom magam szemben. Egy fiatal l��val. Nagyon neh�z sz�vvel hagyom ott a kiskuty�kat, de k�zelebb l�pek az �llathoz. Az �rus az �rdekl�d�semet l�tva m�r el�m is rohan. El akarja adni a lovat. Azt mondja, ha nem veszem meg, v�g�h�dra fogja adni. �n persze azonnal megk�rdezem, mennyi�rt adja, �m a v�lasz�n megd�bbentem… Nagyon dr�g�n adta volna azt a sebes�lt, beteges lovat. Nagy felh�borod�somban azonnal tov�bb is �llok. �t k�zben gondolkozok, mi lesz, ha senki nem veszi meg…?! V�g�l eg�szen m�lyen a feled�sembe mer�l a l�. A kuty�kat m�r mindet elvitt�k. Nem is csod�lom, �n is hazavittem volna egyet, ha nem lenne otthon m�r egy kuty�m.

            �rdekes, de most nagyon sok�ig maradok. M�skor m�r d�lben el szoktam menni. Mintha valami itt tartana. Indulok vissza a l��rt, hogy megvegyem. Nem sok es�lyem van, hogy m�g itt tal�lom �ket, de tal�n…! Nagyon sietek. Sok gondolat sz�guld �t a fejemen �s mind �pp oly gyorsan �s rendetlen�l cik�znak, mint ahogyan �n a piact�ren. Vagy mint a h�v�s sz�l, mely lef�jta fejemr�l a kalapot. De ezt most �szre se veszem, semmit, ami k�r�l�ttem van. Tal�n csak a szelet, a h�v�s esti szelet, ami csak egy �jabb jel, hogy nincs sok rem�nyem… Hogy tal�n a l�nak sincs sok rem�nye… K�r�l�ttem szinte senki. Az �telek finom illat�t felv�ltja valami m�s, a l� szaga, az a jellegzetes szag… B�r val�sz�n�leg ez csak k�pzeletemben �l, mindenn�l er�sebbnek t�nik. M�g mindig nem vagyok ott. A piact�r most mintha egy v�gtelen labirintus lenne, amin ha sikeresen �tjutok, tal�n egy �letet mentek meg. Hideg van… B�r�met m�r nem a nap sugara �rinti l�gyan, hanem az es� apr� cseppjei h�s�tik. Mi�rt j�tt ez az es� most? Tal�n egy jel? Egy jel, hogy v�ge, nem �rdemes futnom… Mert elmosta az �sszes rem�nyt… Jaj, dehogy! Sietnem kell! Ott vagyok… Meg�rkeztem!

            �n m�r ott �llok, ahol a l� volt. De az �llat �s az �rus sehol… Tal�n valaki megvette a lovat! Vagy… Most k�rben�zek. Sehol egy �rva l�lek… vagy csak elmentek, mert v�ge a v�s�rnak! Nem! Ez a gondolat t�l sz�rny� ahoz, hogy elfogadjam, viszont t�l val�sz�n� ahoz, hogy t�ll�pjek rajta. Ezut�n meghallom azt az egy sz�t, amir�l nem akarok tudom�st venni. Pr�b�lom elfeledni, gondolni m�sra, az aranyos kiskuty�kra, a madarak csiripel�s�re, de mindannyiszor a l�ra cik�zik vissza a gondolat. Az az egy sz�... Ami semmi fontosat nem takar m�skor; amivel nem szoktam t�r�dni... De most hallom, m�st se hallok. B�r ne hallan�m...! De hallom...! M�ly f�rfihang hallatszik most a h�tam m�g�l. „Elk�st�l…” jelenti ki minden �rzelem n�lk�l. Elk�stem… Elk�stem!!! �n voltam a l� utols� es�lye… A rem�nyt nem az es� mosta el, hanem �n… Most szinte l�tom, ahogyan a l� �lettelen�l �sszeesik egy hatalmas, f�j�, v�rz� sebbel… Miattam is… Sok�ig csak t�tlen�l �llok a - m�r- zuhog� es�ben. Miattam is…